Leírás és Paraméterek
Elterjedés, termesztés, előállítás
A pázsitfűfélék családjába (Poaceae) tartozó indiai vetiverfű vagy khus-khus (Vetiveria zizanoides) Indiában, Burmában és Sri Lankán (Ceylon) őshonos. A növény szárított rizómáiból (gyöktörzseiből) és gyökereiből vízgőz-desztillációval nyerik ki az illóolajat, mintegy 1,5-3%-os hozammal. Helyenként a friss földalatti részekből is desztillálnak olajat, a hozam ilyenkor 1% körüli. A sűrűn folyó olaj színe a borostyánsárgától a sötétbarnáig változhat. Illata füstös, fás, hasonlít a dohos föld és az esőáztatta erdő illatára. A gyökerekből gyékényszőnyeget szoktak fonni, amit megnedvesítve a szoba levegőjének illatosítására használnak.
Összetétel, minőség
Az illóolaj legfontosabb összetevői a vetiverolok és a vetivonok, mely vegyületek az illóolaj mintegy 70-75%-át teszik ki.
Felhasználás
Az illóolaj nyugtató, antimikrobiális és keringésfokozó főbb hatásokkal bír, ezért elsősorbansebek és bőrbántalmak, izom- és izületi fájdalmak kezelésére ajánlják, de ellazulást és a stresszoldását elősegítő masszázsolajok és gyógyfürdők, illetve rovarriasztó (repellens) szerek alkotórészeként is felhasználják. Szappanoknak, kozmetikai szereknek és ,,keleti parfümöknek” is fontos alapanyaga. A vetiverolaj nem toxikus, nem irritáló és nem fototoxikus.